Már jóval azelőtt, hogy szivárogni kezdtek a hírek a szakközépiskolák, és a bennük folyó természettudományos oktatás tervbe vett megváltoztatásáról, foglalkoztatott a kérdés. Annál is inkább, mert a családban is van érintett diák.

   Egyetértek azzal, hogy a természettudományok oktatására szükség van a szakközépiskolákban, hiszen részét képezik az egyetemes műveltségnek. De....

  Hurrá! Nemsokára jön a habzsi - dőzsi minden magyar dolgozónak!

  Mind a négymilliónak! Vagy csak minden minimálbéresnek? Az a 20 ezer az tessék mondani, bruttó vagy netto? A 140 ezer, amennyire emelkedni fog, az brutto vagy netto? Fussunk csak neki mégegyszer. Akkor most négymilliónak, vagy csak a minimálbéreseknek? 

  Nézem a szemüket, és látom a totális reménytelenséget, fásultságot, beletörődést. És hallom az ezerszer hallott szöveget, - ezek ilyenek, nem akarnak dolgozni, csak a segélyre várnak, érdekből szülik a gyereket is, lopnak, rabolnak, nem tanulnak - és olvasom a gyűlölködő kommentek áradatát. Valóban igaz lenne, hogy így akarnak élni?

  Rétvári Bence államtitkár nem érti, miért sztrájkolnak a pedagógusok. Mi pedig nem értjük, hogy mit nem ért. Nyilván azt sem érti, miért csatlakozik egyre több pedagógus és más szakszervezet, diákszervezet, hálózat, csoport, egyesület, az egészségügyi dolgozók, a szociális ágazat, még a fuvarozók, vasutasok, közlekedésiek is .

  Miközben dübörög a sikerpropaganda, kozmetikázni kell a statisztikai adatokat, és meg kell változtatni a szegénységi mutatók számítási módját, hogy ki ne derüljön mennyien élnek valójában mélyszegénységben, vagy jóval a létminimum alatti jövedelemből.

  Tegnap azzal fejeztem be, hogy ebben a szektorban is nehéz lesz az összefogás, pedig volna miért. Ma azt olvasom, hogy a kereskedők egyik nagy múltú szakszervezete tüntetést szervezett a vasárnapi újranyitás ellen. Kétszáz résztvevővel...

   Az ismerettségi körömben többen is évtizedeket dolgoztak le a kereskedelemben, tehát jól ismerem a történetet.

  A vasárnapi "pluszpénzes" műszakokért versengés folyt, így egyfajta forgó rendszert kellett kialakítani, ami szerint meghatározott sorrend szerint mindenkire sor kerülhetett  több hetenként. A bolti dolgozók már akkor sem voltak a fizetési skála tetején, inkább beáldozták a vasárnapot. Annál is inkább, mert helyette járt egy hétköznapi szabadnap, amikor lehetett hivatalos ügyeket intézni, orvoshoz menni (ami hétvégén nem lehetséges).