Ők sem gépek, hanem emberek. Elfáradnak, kiégnek, belefásulnak a mindennapos vég nélküli taposómalomba. Ezt látniuk kell a betegeknek, és bizony észreveszik, hiszen ők látják a kárát! Egy konkrét példával szemléltetném a folyamatot.

  Mint tudjuk, a legnagyobb hiány az érsebészet terén van orvosokból, miközben rengetegen szorulnak gondozásra, műtétre ezen a területen. Aki itthon marad, változtatni kényszerül...

A jelenségről gondolkodom...Hogy mi az, ami az olvasókat arra készteti, hogy több ezren kattintsanak az ilyen, és hasonló témákra, és aztán a kommentekben - egymás haját tépve, trágárságokat fröcsögve -  bizonygassák vélt igazukat a nagy semmiről.

A diák munkavállalóknak eddig sem voltak jogaik, és ma sincsenek....

Szerintem eltévesztette, vagy rosszul tanulta meg a szövegét....Tudjuk, hogy Magyarország jobban teljesít, de azért ez..

.Megkérdezném az államtitkár helyettest, látott-e már közelről mélyszegénységben "élő" embereket..

Európaiak vagyunk. Még... Tehát jogosan formálunk igényt arra, hogy minden Magyarország jövőjét alapvetően befolyásoló kérdésben magunk dönthessünk, ráadásul a lehető legdemokratikusabb módon.

"Több szakmunkásra és technikusra van szüksége a magyar gazdaságnak - mondta Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke kedden a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Friedrich Ebert Alapítvány közös szakképzési konferenciáján Budapesten." ( hirado.hu )

  Parragh Lászlónak igaza van. Lasszóval kell fogni a jó szakembereket kis hazánkban, mert már a negyvenes évjárat is rájött, hogy el kell menni.

   Reklám, amelyben egy nagy, ha nem a legnagyobb magyar cég  gyakorlatilag adakozásra, támogatásra buzdítja az embereket. Ez a cég talán a legnagyobb mecénás a magyar sportvilágban. Legalább is a felületes szemlélőnek így tűnik.

  Nem vagyok már, ahogy mondják: mai sütés, de egész életemben tudtam, hogy magyar vagyok. Nem kellett rá külön és folyamatosan felhívni a figyelmemet. Nem kellett felpántlikázni hozzá az egész országot, de a nemzetiszínű jelképekkel tiszteltük meg az ünnepeket, a jeles alkalmakat, a történelmi évfordulókat. Enélkül is tudatában voltunk a magyarságunknak, mi több büszkék is voltunk rá.

   Kifogytam a gyümölcsökből, jön a hétvége...Nosza induljunk, és töltsük fel a kamrát!

 Tehát ők egy család. Ők a Család. Az ő két gyereküknek jövőre több jut majd.