Az ismerettségi körömben többen is évtizedeket dolgoztak le a kereskedelemben, tehát jól ismerem a történetet.

  A vasárnapi "pluszpénzes" műszakokért versengés folyt, így egyfajta forgó rendszert kellett kialakítani, ami szerint meghatározott sorrend szerint mindenkire sor kerülhetett  több hetenként. A bolti dolgozók már akkor sem voltak a fizetési skála tetején, inkább beáldozták a vasárnapot. Annál is inkább, mert helyette járt egy hétköznapi szabadnap, amikor lehetett hivatalos ügyeket intézni, orvoshoz menni (ami hétvégén nem lehetséges).

Sőt, mondok mást is : bevásárolni is lehetett hétvégére, amikor dolgozni kellett. Iskola után pedig a délutánt együtt lehetett tölteni a gyerekkel, ami ugye, lévén a beosztás két műszakos, ( manapság sokszor három) nem megy, ha anyu este 9-10 óráig dolgozik, és 10 után ér haza.

  Ez a rendszer mindkét félnek megfelelt, egyensúlyba hozta az előnyöket és a hátrányokat, és ami nagyon fontos, közös megegyezésen alapult. Nem vagyunk egyformák, kinek a szabadidő, kinek a jövedelem a fontosabb, ez ma sem változott. Lehetett így is, amíg valakik (bizonyára nagyon okos emberek) ki nem találták valahol, esetleg egy íróasztal mellett, hogy meg kell védeni a kereskedelmi dolgozókat. Ennek sem lett jó vége...  Meg is osztotta rendesen a "boltosokat" . Aki szabadidőt akart, örült, akinek a két vasárnapi plusz jövedelem esetleg a havi "kosztpénz" közel felét adta, hát ők sírtak. Főleg az egyedülálló anyukák. Sokat ismerek közülük. A felszabadult vasárnapjukon ha szerencséjük volt, elmehettek éhbérért feketén "másodállásba", hogy legyen miből enni adni a gyereknek. Persze csak akkor, ha volt kire hagyni addig a csemetét. Ha nem volt, hát így jártak... Egy ideje tudjuk már, a gyerek azért nem eszik, mert nem éhes.

  Most, hogy a dolog a visszájára fordult, aki eddig bajban volt, most fellélegzett egy kicsit, akinek újra munkanap lett a vasárnap keményen szidja azt aki örül, hogy dolgozhat megint. Ma tanúja voltam egy a témába vágó verbális pengeváltásnak a helyi nemzeti élelmiszerboltban. Eladó, pénztáros, vevő, mondta mindenki a magáét. Hát így sikerült egy mostanáig jól működő megegyezéses rendszerből  egyetlen tollvonással (illetve kettővel: egyet oda, egyet vissza) jól működő megegyezés nélküli  káoszt csinálni. Pedig a rendszer szabályozta önmagát, amíg hagyták.

Bármilyen színű hatalom csinálta volna meg ugyanígy, nő és családellenes lett volna.

Már ebben a szektorban is megosztottak az emberek, és így nagyon nehezen jöhet létre az összefogás.

Volna miért itt is...                 amiről a folytatás következik