Noha a logóján szereplő jelzőknek a legnagyobb jóindulatot feltételezve sem felel meg, rendszeres vásárlója vagyok a helyi üzletnek. Kizárólag a friss kenyérért és a tőkehúsért járok oda.
A hús esetében szándékosan nem írtam le a "friss" jelzőt, mert elvétve valóban friss a hús. Rendszerint áll a véres húslé a tálcákban, az áru külső rétege sokszor meg van faragva, vagyis a száradó felső pár millimétert késsel levágják. A baromfihúsok közül a magasabb árfekvésűek bőre foltosan barnán rájuk száradva " kelleti magát ", a bontott mellfilé sokszor a szivárvány színeiben pompázik. Kompromisszumos megoldásként, csak olyankor vásárolok húst, amikor valóban friss, akkor nagyobb mennyiséget, és lefagyasztom. Vettem olyan darálthúst este, ami másnap reggelre másfél deci véres levet engedett ki magából, és összegyúlt a tasak alján. Pedig szóltam, hogy fagyasztani akarom, csak akkor adja, ha valóban friss." Hát persze kiskezicsókolom ! " Visszavittem. A hentes próbált meggyőzni, hogy a dolog a hús természetéből fakad. Kértem a vezetőt, - fiatal helyettes hölgy érkezett - aki határozott fellépésemre visszafizette a pénzemet.
Kérdezhetik, akkor mégis miért ott vásárolok. A tálcás húsok bármelyik nagy láncnál minimum 30%-kal -vagy többel- drágábbak, emellett főleg a baromfihúsok annyira - tápos - mellékízűek, hogy ehetetlenek. Amit pedig darálthúsként forgalmaznak, annak a zsírtartalma ránézésre is sokkal magasabb a feltüntetettnél. Csodálkozom, hogy van háziasszony, aki hajlandó fizetni értük.
Vissza a magyar üzletlánchoz. Árszínvonaluk horrorisztikus, bár a választékra nem lehet panasz, ha korrektek akarunk lenni. De....! Alig akad olyan alkalom, amikor egy vagy több tételért ne számolna többet a pénztárgép a címkén feltüntetett árnál. Minden blokkot ellenőrizni kell, mert nem 5 forinttal ám, de sokszor nem is ötvennel! Tegnap a polccímkén szereplő 250g - os ( 529,- ) fagyasztott áfonyáért potom 645,- szerepelt a blokkon. Kérdésemre a pénztáros gyakorlatilag nem reagált, csak amikor kértem a vásárlók könyvét, akkor mozdult meg. Hogy majd ő megnézi... Mire utolértem, a címke már nem volt a helyén. Amikor visszatért, a rossz árat hirdető címkét az orrom előtt egy laza mozdulattal visszatette a helyére, mondván, a központból nem jöttek le a jó árak, de majd most a Kriszti csinál neki újat. Szó nélkül a kezembe nyomta a különbözetet, a blokkot nem sztornózta, nem ütötte be újra a helyes árat.
Távozáskor gúnyosan elnézést kértem, hogy reklamálni mertem, de nem vette a lapot....Amikor felvilágosítottam, hogy ezt tőle vártam volna, lazán elnézést kért, de így már eső után köpönyeg...
Másnap az egész fagyasztott gyümölcs szekció át volt árazva, remélhetőleg a korrekt árakkal, ami végül is ebben a történetben pozitív végkifejlet...
Sarolta
